Monthly Archive for 2006. november.

Ing, nyakkendő

kelemenbandi | munka | 2006. november 26. 21:04 | 0 Comments

Baromi sok dolog történt velem az elmúlt jó sok napban, amióta nem volt bejegyezés. Számításaim szerint vagy hetvenhat-ezer nyolcszázhuszonnégy. (Remélem így írják helyesen. De mindegy.)

Tehát babázunk ezerrel, tápos voltam az elmúlt héten keddtől, holnap már meló. De jó volt itthon lenni a csajokkal. (Csak a videókamerával fényképeztünk. De jó ez is azért. Jövő héten meg jön vissza a fotóáppárát.)

A hétvége felé belemelegedtem a plusszmunkáimba, amiből lehet, hogy picit túlvállaltam magam, mert ezer idő kell hozzá. Nem kalkuláltam be Bodzát, meg azt, hogy lusta vagyok néha. De Noémi mindig jól mondja, mert ha leülök a gép elé, és nekikezdek, alig lehet elrángatni, meg – mint például ma – ha sétálni megyünk, folyamatosan azon pörög az agyam, hogy mit, és hogy kéne csinálni. Egyébként azt hiszem, ez nem rossz.

És még egy dolog, amit elkell mesélnem. Már említettem ezerszer, hogy a miskolci munkahelyhez jár egy szolgálati szoba. Egészen múlt hétfőig, mert én ugye bejárok, új kolléga meg beköltözik. Mondtam neki, hogy használja a dolgokat egészséggel addig, amíg ki nem pakolok, mert ott is be vagyunk rendezkedve. Lényeg a lényeg, hogy az orvos után megyek be kedden, látom, hogy a gyereken valami furcsa. De először nem tűnt fel semmi. (Ja és előző este kilenc felé csörgött a telefon, de már aludtunk, mint az ifjú babás házaspárnál szokik lenni általában.)

Aztán odaáll mellém, és látom, hogy rajta az egyik ingem, meg nyakkendőm. Azt mondja, keresett tegnap, és hogy utólagos engedelmemmel.

Hátbasszájba!!! Családon belül, barátoknak adok ruhát, vegye fel, mittomén, de egy gyerek, aki a használja egészséggelt tágan értelmezi, első találkozásunk után beöltözik a cuccaimba, mert “be kell menni az igazgatóhoz”, na az az igazi bátor cselekedet. Mondhatni, ezt elbaszta. Legalább próbálta volna még azt a kurva telefont, meg tudott, hogy hajnalban kelek, hívhatott volna ötkor is.

Röviden és tömören ennyi!!!

Más tollával 2.

kelemenbandi | kórház | 2006. november 14. 07:15 | 0 Comments

Forrás a mancs

Idebiggyeszteném egy nekem igen tetsző szösszenet első részét, aminek majd folytatása következik (a másodikban vidulunk). Akiknek kell, úgyis megértik, hogy miért. Tehát:

Öt és feles

Tüdőszalon

(Egy moribundus feljegyzései)

“s lombos tüdőd szép cserjéi saját dicsőségüket susogják!”

(József Attila)

Mit képzel, csak úgy besétál? Ez egy kórház, itt rend van. Reggel van betegfelvétel. A doktor ideges. Bocsánat, hogy bejöttem. Hazamegyek, és reggel visszajövök. K. Dezső nehezen veszi a levegőt, két emeletet mászott súlyos sporttáskával. Papucs, fogkefe, fogkrém, pizsama, törülköző, gyümölcslé!, vécépapír, könyvek. K. Dezső ágyán fekszik valaki, egy óra múlva hazaviszik. Hát akkor megjött a váltás. K. Dezső körülnéz. A hallban műbőr fotelek, kávéautomata, emléktáblák. DÉSI HUBER ISTVÁN, A PROLETÁRIÁTUS NAGY FESTŐJE, MEGHALT AZ ERZSÉBET SZANATÓRIUMBAN. TORMA KÁLMÁN S. J., MEGHALT AZ ERZSÉBET SZANATÓRIUMBAN. Ide meghalni jönnek? A büfé zárva.

Éjjel kettőkor behozzák Tamást, csont és bőr, leteszik az egyetlen még üres ágyra. Telt ház, heten vagyunk. Reggel kilenckor K. Dezső már túl vérvételen, röntgenen, EKG-n. A teraszon süt a nap. Délután látogatók. Húsleves, rántott csirke, köntös, fülhallgató, kislámpa, paradicsom, kifli. Este kilenckor begördül egy koporsó a folyosóra. A szomszéd szobából elviszik a hullát. Hétkor halt meg, két órát várni kell. Ez a szabály. Jó, hogy nem abba a kórterembe kerültem. Kis kocsival húzzák, azért akkora a lift, beférjen ebéd- és hullaszállító kocsi. Éjszaka K. Dezső kétszer csenget. Pista zöldet hány és fos, az infúzió is kijön belőle. Tamás nem kap levegőt. K. Dezső nem alszik.

Másnap szép idő, körbesétálja a parkot. Utak, kutak, épületek. IGAZGATÓSÁG, NŐVÉRSZÁLLÓ, FEKTETŐ. MAGÁNTERÜLET, finomabban BETEGEK SÉTAÚTJÁNAK VÉGE. A park végében PROSZEKTÚRA. Rögtön a DIAGNOSZTIKA mellett, rövid az út. Tábla: HALOTTSZÁLLÍTÁSI TERÜLET! IDEGENEKNEK TILOS A BEMENET! Input. Fekete vasajtó. Output. K. Dezső idegen, él. A proszektúrán túl már csak a János-hegy a kilátóval. Gyerekvasút fütyül, vidám kirándulók élményekkel megrakottan. Szombat van, utolsó szeptemberi nap, kirándulóidő. K. Dezső bemegy az épületbe. A vécében két piszoár, két csésze. A két ülőkén férfiseggek melege, add tovább. A vécében, a zuhanyzóban is vészcsengőkapcsolók. Tamás ül a zuhanyzóban, K. Dezső besegíti. Új beteg jön, már nem K. Dezső az új fiú. Bemutatkozik, József. Mindegy, hogy hívnak. Te is hozzászürkülsz az árnyékokhoz, belefehérülsz falba, lepedőbe. Moribundusok bolyonganak a folyosón, teraszon.

Éjjel tizenegy előtt meghal Tamás. K. Dezső épp a pizsamát vette fel, amikor Tamás elindult a vécére. Csont, bőr. Jött a nővér, Tamásra félóránként ránéztek, mikor hal meg. Hol van? A vécében. Úristen. K. Dezső fogat mosni indult, Tamás hugyozott. A nővér mögötte. Tamás, jöjjön be. Hozom a kocsit (kerekes szék). Tamás a vécéajtónak dőlt. Segítsen, mondta a nővér K. Dezsőnek, összerogy. Ketten ültették a kocsiba. Fogja a lábát. K. Dezső fogta. Lehugyozott pamutzokni. A nővér tolta. Bent a kórteremben kispárnát tett Tamás feje alá. Fogja, mondta a nővér, szólok a pavilonosoknak. K. Dezső egyedül maradt Tamással, a többiek aludtak. Tamás feje félrebillent, szájából csurgott a nyál. Rándult egyet, mintha most tudna magáról. Aztán rándult még egyet, szinte megemelkedett. Szája, szeme nyitva. Mire a pavilonosok megjöttek és az ágyra tették, már halott volt. Kiálló bordák alatt beesett has. Jött egy orvosnő, exitus. A nővér, maszkban, gumikesztyűben, ollóval felvágta a pizsamafelsőt, úgy vette le. Aztán a pizsamaalsót, alsónadrágot, pamutzoknit. Tamás jobb lábára műanyag fityegőt akasztott, rajta Tamás neve. Az ágyra piros szegélyű, fehér szalagot kötött. K. Dezső nem értette, miért. A ruhákat kidobta. Az ágyneműt levette, csak a lepedőt hagyta ott, azzal takarta be Tamás meztelen testét. Csak két fehér lábfeje látszott ki. Csupasz szivacs. A nővér letakarította az éjjeliszekrényt. Ásványvíz, gyümölcslé. Két banánt az asztalra tett, együk meg. Megszámolta a pénzt, felírta. Az éjjeliszekrényből kipakolt kekszet, édességet. Mindent Tamás táskájába csomagolt, papucsot, köntöst. A táska tetején két kispárna, egy csíkos, egy virágos. Tamás ágyszomszédja, Pista kiment a folyosóra. Másik ágyszomszédja, Miklós, felébredt, a teraszon cigarettázott. A többiek aludtak.

A hullaszállítók, K. Dezső már megtanulta, két óra múlva jönnek. Két órát várni kell. Mire? Hogy feltámad? Tamás a lepedőben, mintha ott se lenne. Mintha csak kiment volna a vécére, és ott maradt utána az összegyűrt ágynemű. Hol van?, kérdezi a nővér. Vécén, mondja K. Dezső. Mindjárt visszajön. K. Dezső kimegy a teraszra. A csillagok alatt a székeken három párna szellőz és egy lila paplan. Tamás benn áporodik lepedőben. Ágya fölött kis zöld fény. Felesége délelőtt kitolta a teraszra. Ült a napsütésben, a kerekes székben, amiben éjszaka meghalt. Kiment a vécére, utoljára, férfivécé, ez az. Visszamenni már nem tudott.

A hullaszállítók pontosan érkeztek. Ugyanazok, akik Tamást az ágyra tették, a fiúk a pavilonból. Egy köpcös idősebb fehér köpenyben és egy magas fiatal utcai ruhában. Két és fél nap alatt két halott. K. Dezső nézte, ahogy Tamást lepedőben beteszik a koporsóba. Csak a fehér lábfejek látszanak. Halottat már látott, halált még nem. Utoljára engem látott. Nem látott ő már semmit. A nevetséges igyekezet, hogy ne lógjon le a lába a kocsiról. A nevetséges igyekezet a kispárnával, hogy ne lógjon a feje. A nevetséges igyekezet, hogy életben maradjon. A koporsó kigördül az ajtón. Rolling Coffins.

K. Dezső kimegy a folyosóra. Büdös van?, kérdezi Pista. Nincs. Ilyenkor még nincs. De kinyitottuk az ablakot. Jön egy nő. Idős volt, aki elment? Nem ment el. Vitték. Meghalt. Mondja K. Dezső. Aki eltávozott? A nő csak mondja. K. Dezső üvöltene. Nem távozott el! Elpatkolt! Feldobta a talpát! A két, egyre fehérebb talpát!

K. Dezső lefekszik, arra ébred, egy nő (az éjszakai?) beszól az ajtón: Kezdődik a nap. Negyed hét, öt órát aludt egyhuzamban, ilyen is rég volt. Rudolf felébred. A srác hol van? Megtudja. Nebasszameg. Az szép. Ez az ötödik, mióta itt vagyok. A kórteremben?, K. Dezsőnek már mindegy. Az osztályon. Mióta vagy itt? Két hete. Ilyenkor hullanak, mondja K. Dezső ágyszomszédja, Attila. Ősszel és tavasszal. A takarítónő lemossa Tamás ágya mögött a csempét, fölötte a neonlámpát. Az éjjeliszekrényt. Eltakarítás. Rudolf befordítja Tamás ágya fölött a cetlit, rajta Tamás neve. Üres lap, sírfelirat. Már a neve sincs itt. 48 éves. Volt.

Onnan lehet tudni, hogy valaki meghalt, kiteszik az ágyneműt, a szivacsokat a teraszra. K. Dezső álmában elindult, hogy ő bizony csak azért is megnézi a csillagokat. A terasz tele ágyneművel és szivaccsal, ment, fuldoklott a rengeteg ágyneműben és szivacsban, felébredt.

A negyedik nap vasárnap és október. Kirándulóidő. K. Dezső elsétál egész a proszektúráig. A férfi, aki hegyre ment föl, és ki tudja, mikor jön le.

Le akarok jönni. Felszállok a 22-es buszra, a Moszkva téren ácsorgok kicsit az óra alatt. Mintha várnék valakit. A metróba is lemegyek, elvegyülök. Mintha közétek tartoznék. De ruhám alatt ott a pizsama, csíkos. Kórházam szökött rabja vagyok. Ti ezt nem tudjátok, és ezen csak mosolyogni tudok. Tudok mosolyogni. Élek.

Pistát átvitték az intenzívre. Most öten vagyunk.

Hetedik nap. Reggel jön a nővér. Pista éjszaka meghalt.

Sajó László

Megoldódik

kelemenbandi | gépjármű | 2006. november 09. 10:59 | 0 Comments

A kiskocsi műszaki vizsgára ment. Állítólag sima liba, de majd holnapra kiderül, ha beborul. 26 éves a lelkem, de baromi jó karokban volt eddig tartva. Tehát ez elrendezve.

Ma még ki kell ugranom Noémi munkahelyére, kivinni a családi pótlékos, meg mindenes papírokat, postáramenni, és még délután a fogorvos is, mindezt majd szüleim kocsijával kivitelezzük.

De az elvhez tartjuk magunkat, hiába autózunk néha. Tehát mint ahogy a kaukazus.hu oldalon is hirdetve vala: “Autó helyett menj gyalog!”

Mi is azt tesszük. És majd ha Bodza szállítható korba ér, már babkocsival! Vagy kenguruval!

És ismételten szarok a cimkék!!!

Update 15.05: Ki kell cserélni a kiskocsi fél alját és a kipufogóját, és még ezzel nincs vége. Így hétfőre lesz kész. Ez van.

Majdnem grúz

kelemenbandi | gépjármű | 2006. november 07. 12:23 | 0 Comments

Tegnap reggel 8-ra kint voltam Újfehértón, mert foglaltam időpontot az ottani okmányirodába, mivel sokkal normálisabb az ügyintézés. Gondoltam én.

Tehát mire megtaláltam, eljött a nyolc óra, bementem, az ajtó még zárva, dörömböltem, kijön egy csaj, kérdi mi van. Mondom időpont. Mire ő, akkor mingyá’ megkérdi a főnökét (korombeli kölök), az mondja, hogy persze, tudták, hogy jövök, de milyen ügyben is? Mondom forgalmi ügyben, de azt elvileg ő látja. Mindegy. Bediktálja a rendszámot a kiccsajnak, aki nyomtat egy papírt. A kölök nézegeti, nézegeti, s azt mondja, hogy ez nem fog menni. Címet akartam átiratni ugyanis. Mert változott. Kérdem, miért. Erre a irodavezető kölök szépen, artikulálva közli, hogy körözik az autót nemzetközileg. Mondom neki, az kizárt. De ő csak hajtja, mint német a trallalát, hogy itt van a papíron fehéren-feketén. Mondom mutassa, ha lehet. A válasz egyből jön, nem lehet, és ez így sokáig fog tartani. Mondom hoci vissza a forgalmit, meg a személyimet, és akkor majd én utána járok. Azt mondja erre, hogy ő bizony vissza nem adja. Kérdem tőle netán rendőr teccik lenni, mert ha nem, akkor csak határozattal veheti el, ami meg ugye jegyzői. Erre a személyit visszaadta, mondom, akkor a forgalmi marad, de én is, tessék intézkedni. Ennyiben maradtunk. Én leültem odakint.

Fél pillanat múlva jön a csávó, hogy jajésdebocsánat, mert tévedéstörtént, egy ugyanilyen rendszámú és -mostfigyeld- GRÚZ (bazdmeg) Polo-t keres az európai tökömtuggya bűnmegelőzési micsoda. És velem szarakodik, mert nem nézi át azt a kurva papírt.

Tehát kedvesen átnyújtja a hatezres csekket, amit befizettem, és megkaptam az új címmel a forgalmit. Hát majdnem ott tartottam, hogy leverek neki egyet. Mindegy. Nagy kaland volt.

És tegnap megjöttek szüleim unokalátogatóba, most örömködnek, mint a fene. És ez jó.

Csend

kelemenbandi | tömeg | 2006. november 04. 20:01 | 0 Comments

A mai napnak is lassan vége, már ami a babagondozást illeti. Legközelebb három körül lesz dolog. Habár én lehet, hogy nem fogok felébredni. A csütörtöki budapesti kiruccanásban annyira kifáradtam, hogy az éjszakai etetésről csak reggel szereztem tudomást. De ebből baj ugye nincs.

Egyébként Bodza etetése közben a híradót nézve arról gondolkodtam, hogy a vonuló népek közül ki képviseli az én, és sokak álláspontját. Az e heti mancsban van erről sok jó írás, tessék olvasgatni. (Az újságárus srác szerint meg összeesküvés van folyamatban, mert mancsból csak egyet kapott a héten, magyarnemzetből meg hatot. Nalám, nalám. El vannak nyomva a közép újságolvasók, míg az mn olvasói közül hatan (tömegek, bazdmeg) újsághoz juthattak pénteken. Azt az egy mancsot meg én hoztam el. És még tömeg sem vagyok.)

Röviden és tömören: az összes tüntető monnyon le, éljenek az újságárusok!!!

Buuuudaaaapeeeesten

kelemenbandi | munka | 2006. november 01. 20:21 | 0 Comments

Holnap egy rövid időre magára kell hagynom kis családomat, de anyósom jön, és segít! Ami jó!

Történt ugyanis, hogy az úriember – akinek magánszektorbeli (maszek) munkákat végezek- egyezetésre, ha úgy tetszik, tárgyalásra hívott, sok emberekkel köll találkozni. Ezért leszek én holnap Budapesten egy darabig. (De a “hogy lehet így élni?” még áll, tehát sietek is haza!)

Röviden és tömören: elég nagy meló van kilátásban, de nem kajabálok el semmit, majd holnap kiderül.

Örömködés

kelemenbandi | bodza | 2006. november 01. 09:46 | 0 Comments

Igazándiból aki átélte már ezt az egészet, tudja, hogy most mivel telik a nap. Én szokok böfiztetni, sokszor tisztába tenni, köldökcsonkot kezelni, és fürdetni eddig mindig én!

És nyugodalmas minden, Bodza eddig jó baba, csak tegnap fürdetés után sírdogált picit, de mi ugye mindent megoldunk, még pálinka sem kell hozzá, maximum apának. Ittam is tegnap egy kortyot! Ezért Robesznak és Jucinak köszi!!!

Most megyek, lassan böfiztetés, az pedig az én dolgom!