…jöttem haza
Jelen pillanatban már teljesen nyugodtan ülök a compúter előtt, de cirka két és fél órával ezelőtt baromi ideges voltam. Történt ugyanis, hogy Miskolcról el a fél hármas vonattal. Általában a hármas ícé szokik lenni, tehát a fél óra előny öröm. És az is volt.
Ahogy már egy hete szokásos munkanapokon, a vonat után kocsiba be, ablakot le, irány Noémihez. Eddig minden rendben. Kb. másfél órát voltam bent, nekiindulok hazafele, ismételten az előbbi ceremónia, és Örökösföldön, a tanpálya után megáll kedvenc kiskocsink. Hát mondom, nemá. Rángatott, mintha muszáj lenne neki. Gondolja ilyenkor az ember fia, hogy persze, a motor “hideg” – ragyogó napsütésben, napon parkolva -, meghogy 26 a lelkem, eggyel fiatalabb, mint én valék, gépjárműnél ez még belefér.
De a benzin fogyott ki!!!
És mi következett ebből? Gáborka elblattyog a “szomszédos” sell benzinkúthoz. Ahol bizony kanna senemvolt. Szomszédban a teszkó, mondom oda. Oké, kanna, benzin, kész siker. Visszagylogoltam, betöltöttem, elindult, kő le, hogy tényleg benzin, mert a mutató stabilan a piros csík fölött. Ezért volt érthetetlen az elején is. És szépen haza, két sör a boltból, palócleves, most meg munka, de közben ez.A mai napból levont következtetés pedig az, hogy van már benzines kannánk!
És remélem holnap Noémi hazajön. Ha dottóre engedi.
0 Responses to “tökömtele…”