…késés
Kezdődött azzal a délután, hogy másfél órát késett a vonat. De mindegy. A vonatról le, kocsiba be, könyököt nem ki, mert szakadt az eső, mint a picsa. Nem bírta az ablaktörölő. Noémi is fáradt volt, mire hazaértem. Azt gondoltam, hülye hangulatú délutánnak nézünk elébe.
De Merényi úr “képregényein” -amiket már az aszbesztes idők óta nagyon kedvelek- minden egyes alkalommal szarrá tudom röhögni az agyam. Ellentétben sok emberrel, akik szerint nem humoros. Szerintem az, amint ez odafönt is látszik. A blogírás eleje óta -ami cirka másfél éve van- ez olvasható odafönt. (Eleinte bal oldalon volt, még a költözés előtt. Akkor általában Pál, és Monte-Carlo.)
Szóval a lényeg az, hogy mire ezt befejeztem, kb. fél óra után kiállt a görcs a hasamból, úgyhogy lehet rólunk példát venni, a jobb oldalon, a napirajzra klikkelve lehet szórakozni, vagy az azbeszt.hu-n bepótolni a lemaradást, kezdve az elejétől.
Én meg jól tudok ingyenreklámot csinálni. Mindegy. Ami jó, az jó. Még Pálnak is. Csak kifli lenne.
0 Responses to “nagyszellem”