és csaknem tudok alunni…
Csiccsatnál olvastam, hogy szomorú.
Én nem, mert elfelejtettem közölni két nappal ezelőtt, hogy kedvenc kishugom – aki az egyetlen – lenyelvvizsgázódott, úgyhogy a nemzetközi és rigóuccai felsőfokú német mellé begyszerzett egy angol középfokot is. Mert büszke, és olyan, mit a nagy és okos testvére. 
Ha ezek után ugyan az lesz, mit tavaly, és nem veszik fel sehová, akkor igencsak meg lesz a véleményem a magyar felsőoktatásról.
Röviden ennyi. Most pedig aluszka.
0 Responses to “én meg büszke…”